Psalms 144

Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet. ^a1Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt. ^b 2Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak? 3Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. ^c 4Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék: ^d 5Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem. 6Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz, 7A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság. ^e 8Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében. 9Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem. 10Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében. ^f 11Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök. ^g 12És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája! ^h 13Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok. 14Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem! 15A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid. ⁱ